Múlt hétvégén, pénteken és szombaton, 10 órás műhelymunkán vettünk
részt a Kolibri Tanárműhely szervezésében. A rendezők célja az volt, hogy segítséget nyújtsanak a
gyermekekkel foglalkozó szakembereknek a Semmiség című darab, illetve a
hasonló szociális érzékenységet megmozgató előadások, színházi élmények
előkészítéséhez és dramatikus feldolgozásához. Többek között nagyobbacska
óvodásoknak és kisiskolásoknak állítottak össze játékokat, amelyek közül
néhányat a műhely során „élesben” is kipróbálhattunk. Gondolok itt, például a
rögtönzött dobozszínházakra, amelyek színterét helyben készítettük hulladék anyagokból
és szedett-vedett holmikból; a témát csapatmunkában dramatizáltuk.
A műhelymunka a
Kolibri pince helyiségeiben zajlott, trénerek Végvári Viktória és Egervári
György drámatanárok voltak, vendég volt: Tóth József színész.
„Azt hiszem, mindjárt megint elindulok, amíg
jó az idő. Induljatok ti is és menjetek szépen haza. Szevasztok!” – köszön el Jojó a Semmiség végén. Igen ám,
de mi történik, ha hazaértünk? Miről beszéljünk, hogyan játsszunk arról, amit a
színházban láttunk?
E kérdés megválaszolásához nyújtott segítséget a
kétnapos tréning. Jó ötleteket kaptunk a színházról játszáshoz és a
beszélgetések elindításához, alkalmat adva a gyerekeknek, hogy rákérdezhessenek
mindarra, ami az előadás kapcsán megérintette őket.
Novák János rendező és dr. Alpár Zsuzsa pszichológus előadással kapcsolatos gondolatai a PEPITA rovatban olvashatóak.
Novák János rendező és dr. Alpár Zsuzsa pszichológus előadással kapcsolatos gondolatai a PEPITA rovatban olvashatóak.
Amit a Semmiség című előadásról tudni érdemes:
A darabot írta: Gitte Kath és
Jakob Mendel
A dán eredetit átdolgozta: Volker
Quandt
Fordította: Fábri Péter
Csavargó: Tóth József
Rendező: Novák János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.